Biblia tanulmányozás

Jób jelleme

JÓB KÖNYVE
SZOMBATISKOLAI TANULMÁNY, 2016/IV. NEGYEDÉV

13. tanulmány −2016.december 17–23.

Jób jelleme

.

December 17., szombat délután

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:17; Jób 1:1, 8; 29:8-17; 31:1-23; Máté 5:16; 7:22-27; Efézus 3:10

„Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit” (Jak 2:22).

Miközben a Jób könyvében érintett sok fontos kérdést vizsgáljuk, nem feledkezhetünk el még egy kiemelkedő témáról: magáról Jóbról. Ki volt ez az ember, akiben az Úr annyira megbízott, hogy hűsége és tisztessége kérdésében vitára hívta ki az ördögöt? Ki volt ez az ember, aki nem értette, hogy miért történnek vele a bajok, és bár tudta, hogy nem igazságos, ami vele történik, emiatt haragjának és elkeseredésének is hangot adott, mégis mindvégig hűséges maradt?

Jóbot a könyv legnagyobb részében már azok után látjuk, hogy rászakadt a rengeteg szerencsétlenség, de a történetből sokat megtudunk az élete korábbi szakaszából. Abból, amit a múltjáról megismerünk, hogy milyen ember is volt, jobban megérthetjük, miért maradt hű az Úrhoz még a rettenetes szenvedések között is, mindaközben, amivel Sátán megpróbálta elfordítani Istentől.

Milyen volt Jób? Mit tudhatunk meg az életéről? Hogyan segíthet mindez ab-ban, hogy saját életünkben még hűségesebb követői legyünk az Úrnak?

 

december 18., vasárnap

EGY EMBER ÚZ FÖLDJÉN

Mit tudhatunk meg Jób jelleméről Jób 1:1, 8 verseiből?

Még ha a könyv párbeszédei közben Jóbnak újból és újból azt is mondják, hogy bizonyára valami rettenetes dolgot követett el, ezért szakadhatott rá annyi baj, úgy tűnik, éppen ellenkező volt a helyzet. Jób a jósága, a hűsége miatt vált Sátán céltáblájává.

Mennyire volt jó és hűséges? Először is a szövegben az áll, hogy „feddhetetlen” volt. Ez a szó nem feltétlenül jelenti azt, hogy „bűntelen”, amilyen Jézus volt. A kifejezés a teljesség, a hűség, az őszinteség gondolatát hordozza, de csak viszonylagosan. Aki feddhetetlen, Isten előtt „tökéletes”, az a fejlődésnek elért arra a fokára, amit a Menny elvár tőle éppen abban az időben. A támhéber szót a magyar fordítás úgy adja vissza, hogy „feddhetetlen”, de a tökéletességet is jelöli. „Megfelel a görög teleios szónak, amit [az Újszövetség] gyakran úgy fordít, hogy »tökéletes«, viszont jobb fordítás lenne rá az, hogy »kifejlett«, »érett«” (The SDA Bible Commentary. 3. köt. 499. o.). Jób későbbi tapasztalataiból kitűnt, hogy nem ért még el jelleme végső tökéletességére. Hűséges, egyenes emberként ugyan, de még fejlődésben volt.

Másodszor pedig azt olvassuk, hogy „igaz”. Ez a szó azt jelenti, hogy „egyenes”, „egyenes (út)”, „igazságos”, „igaz”. Jób az élete alapján „jó állampolgárként” jellemezhető.

Harmadszor megtudjuk, hogy „istenfélő” volt. Az Ószövetség az istenfélelmet a hűséges izraeliták fontos ismérveként tartja számon, de az Újszövetségben ezt a kifejezést használták olyan pogányokra vonatkozóan is, akik hűségesen szolgálták Izrael Istenét (lásd ApCsel 10:2, 22).

Végül pedig Jób „bűngyűlölő” volt. Maga az Úr is megerősítette Jóbnak ezt a jellemzését, amikor Sátánnal beszélt: „Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő”

(Jób 1:8).

Összességében Jób Isten embere volt, akinek a hite megmutatkozott az életéből, így valóban jó bizonyság volt „úgy angyaloknak, mint embereknek” (1Kor 4:9) arról, hogy milyen lehet valaki Krisztusban.

Ha Jób könyve rólad szólna, mi állna az első sorában? „Élt ____________ földjén egy ____________. ____________ és ____________ volt, ____________ az Istent, és ____________ a rosszat.”

 

december 19., hétfő

„LÁBAIMAT ÉDES TEJBEN MOSTAM”

Jób számára nagy küzdelmet jelentett, hogy megbirkózzon a rászakadó rengeteg bajjal. Eközben sokat gondolt arra, hogy milyen volt az élete azelőtt, milyen jó volt akkor, hogyan is élt. A korábbi napokról szólva mondta: „lábaimat édes tejben mostam” (Jób 29:6).

Jób 29:2 versében beszélt arról az időről, „mikor még Isten vigyázott rám” (RÚF). A  kifejezésére használt héber szó általánosan előfordul az egész Ószövetségben, utalva arra, hogy Isten őrzi népét (lásd 4Móz 6:24; Zsolt 91:11). Nem kérdéses, hogy Jóbnak valóban jó élete volt. Viszont azt is fontos megemlíteni, hogy ennek tudatában is volt.

Jób 29:8-17 szakasza alapján mit mondhatunk, hogyan tekintettek Jóbra az emberek? És ő hogy viszonyult azokhoz, akiknek nagy küzdelmei voltak?

Láthatjuk, milyen nagy tisztelet övezte Jóbot. Amikor ezt mondja: „a köztéren székemet fölállítám” (Jób 29:7), ez egyfajta helyi igazgatási feladatra utal, aminek Jób nyilván része volt. Ilyen posztokat általában a társadalom idősebb, tiszteletben álló tagjai kaptak, akik között Jób különösen nagy tisztességet élvezett.

Viszont láthatjuk, hogy még a társadalom legnehezebb helyzetű tagjai is szerették és tisztelték. A szegényeket, az elhagyatottakat, az özvegyeket, az árvákat, a sántákat és a vakokat – akik nem élveztek annyi áldást, mint Jób, őket segítette, vigasztalta.

„Isten Igéjében elénk tárja a sikeres ember képét, akinek élete a szó legigazibb értelmében eredményes, akit a menny és a föld tisztel” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 140. o.).

Az ilyen versek meg a hasonlóak mutatják (ahogy látni fogjuk), hogy miért is volt Jób olyan sikeres minden tekintetben, emberek és Isten előtt egyaránt.

Könnyű kedvesen, tisztelettel viszonyulni a gazdagokhoz, a hatalommal bírókhoz és a híresekhez. Viszont hogyan bánunk azokkal, akik semmit nem tudnak nyújtani nekünk?

 

december 20., kedd

A SZÍV ÉS A SZEM

Az alábbi szövegek alapján első látásra azt gondolhatnánk, hogy Jób dicsekszik egy kicsit, mintha szentségével, érdemeivel, illendő viselkedésével akarná lenyűgözni az embereket. Csakhogy az efféle magatartást a Biblia elítéli (lásd Máté 23. fejezet). Jób persze nem henceg. Nagyon fontos itt is, hogy ne feledkezzünk meg az összefüggésről: éppen arról győzködik, hogy bizonyára különösen gonosz lehetett a múltja, az élete, ez az oka a szenvedéseinek. Jób mindeközben tudja, hogy ez egyszerűen nem igaz, nem tett olyasmit, amiért megérdemelné azt, ami ránehezedett. Ezért nem sajnálja az időt arra, hogy számba vegye, felsorolja, milyen életet is élt, milyen ember volt.

Mi mindent mond el Jób az életéről a csapások előtti időből? Jób 31:1-23

Figyeljük meg azt is, hogy Jób nem csak a kívülről is látható tetteire utalt. Jób tisztában volt a szent élet mélyebb jelentésével, alaposan értette Isten törvényét és azt, hogy mi jó és mi rossz. Ezt láthatjuk ebből is: „ha szívem a szememet követte” (Jób 31:7, ÚRK). Nyilván tudta, hogy Isten a szívet vizsgálja, mint ahogy a gondolatainkat és a tetteinket is (lásd 2Móz 20:17; 1Sám 16:7; Mt 5:28). Tisztában volt azzal, hogy nemcsak a házasságtörés elkövetése a bűn, hanem az is, ha vágyódik más asszony után. (Ez is erős bizonyíték amellett, hogy az igaz Isten ismerete létezett már akkor is, mielőtt az Úr elhívta Izrael népét szövetséges népéül, tanújául!)

Olvassuk el Jób szavait Jób 31:13-15 verseiben! Mit mondott, és miért olyan fontos ez?

Bámulatra méltó, hogy Jób már abban az időben is mennyire jól értette minden ember alapvető egyenlőségének gondolatát (valójában minden korban jelentős ez a felismerés!). Az ókori világban nem ismerték és nem is gyakorolták az emberi egyenlőség jogait, az egyenlően alkalmazható törvényeket. Emberek különböző csoportjai magukat különbnek, feljebbvalónak gondolták másoknál, és időnként minden tétovázás nélkül megtagadták a legelemibb emberi méltóságot és jogokat is a többiektől. Itt viszont Jób bizonyítja, mennyire tisztán látta az emberi jogok kérdését és azt, hogy ezek is a bennünket megteremtő Istentől erednek. Bizonyos szempontból tehát Jób nemcsak a maga korát előzte meg, hanem a miénket is!

 

december 21., szerda

A SZIKLÁRA ÉPÍTETT HÁZ

Mit tanulhatunk még Jóbról Jób 31:24-34 szakaszából?

Nem csoda, hogy az Úr így nyilatkozott Jób életéről és jelleméről. Személyében olyan ember áll előttünk, aki nyilvánvalóan megélte a hitét, akinek a tetteiből megmutatkozott Istennel való kapcsolatának a valósága. Ettől viszont csak még keserűbben hangzik Jób panasza: Miért történik ez velem? És természetesen ennek tudatában a barátai érvei is üresnek, értelmetlennek bizonyultak.

Csakhogy van egy mélyebb és fontosabb üzenet is, amit Jób valóban hűséges és engedelmes életéből megismerhetünk. Figyeljük meg, milyen szoros az összefüggés Jób múltbeli élete és aközött, ahogyan a később rászakadó tragédiára reagált! Nem a véletlennek, sem a szerencsének és nem is a szilárd akaraterejének köszönhető, hogy nem volt hajlandó megátkozni Istent és meghalni(lásd Jób 2:9). Nem! Az Isten iránti hűségben és engedelmességben töltött hosszú évek miatt Isten olyan hitet és jellemet tudott neki adni, ami által képes volt megállni az Úrba vetett bizalmában, bármi is történt vele.

Mit találunk Mt 7:22-27 szakaszában, ami rámutat Jób hűségének az okára?

Jób döntő győzelmének a titkát korábbi sok „kisebb” győzelmében találjuk (lásd még Lk 16:10). Az igazsághoz való hűséges ragaszkodása tette azzá, aki volt, mert nem volt hajlandó engedni abból, ami jó. Jób esete is példa arra, amit Jakab fejez ki a hívő életében a cselekedetek szerepével kapcsolatban:

„Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit” (Jak 2:22). A keresztény élet különösen fontos elvére mutat rá ez az ige. Jób történetében ez az elv igen komolyan megmutatkozik. Ő is éppen annyira hús-vér ember volt, mint mi, viszont Isten kegyelméből és a saját eltökélt erőfeszítései révén az Úr iránti hűséges engedelmesség életét élte.

Milyen döntéseket kell meghoznunk azért, hogy mi is olyan hűségesen éljünk, mint Jób?

 

december 22., csütörtök

ISTEN HATALMAS BÖLCSESSÉGE

Jób könyvének korábbi részében, miközben a szereplők között oda-vissza ment a szócsata, a Témánból való Elifáz Jóbnak szegezi a kérdést: „Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz” (Jób 22:3, RÚF)? Ez igencsak ironikus kérdés, főként, mivel tudjuk, hogy éppen mi történt a színfalak mögött, a mennyben. Igen, Istennek gyönyörűségére volt Jób igazsága és valóban nyeresége származott feddhetetlen életéből! Ez viszont nemcsak Jób esetében igaz, hanem ugyanez vonatkozik mindazokra, akik az Úr követőinek vallják magukat.

Hogyan segít Mt 5:16 választ találni arra a kérdésre, amit Elifáz vetett oda Jóbnak?

Jób könyvének fő kérdése az volt, hogy vajon hűséges marad-e Jób. Sátán azt mondta, hogy nem, Isten pedig állította, hogy igen. Jób hűsége tehát határozottan Isten hasznára vált, legalábbis konkrétan ebben az ütközetben, amit Sátánnal vívott.

Persze ez a történet még nagyobb horderejű kérdéseknek csupán egyetlen mikrokozmosza. Az első angyal üzenete arra is felszólít, hogy adjunk dicsőséget Istennek (Jel 14:7), Jézus pedig elmondja Mt 5:16 versében, hogy a jó cselekedeteinkkel dicsőíthetjük Istent. Éppen ezt tette Jób, mint ahogy mi is ugyanezt tehetjük.

Hogyan mutat rá Jób könyve az Ef 3:10 versében kifejezett elvre, bár kisebb mértékben?

Jób könyvében látunk, azt a tényt fogalmazza meg, hogy Isten munkálkodik a követői életében, átalakítja őket az Ő dicsőségére, a saját képére formálja őket. „Isten képét ismét helyre kell állítani az emberben. Isten tisztelete, Krisztus tisztelete elválaszthatatlanul össze van kötve Isten népe feddhetetlen jelleme fejlődésével” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 578. o.). Jób, aki ugyan évezredekkel ezelőtt élt, jó példa arra, hogyan mutatkozhat meg ez az elv az emberekben. Isten népe számára minden korban kiváltság, hogy így élheti az életét.

Mi az az életünkben, ami dicsőséget ad Istennek? Mit tudhatunk meg a válaszunkból önmagunkról, arról, hogyan élünk és min kellene változtatnunk?

 

december 23., péntek

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

A reformáció újra rátalált az egyedül hit általi megigazulás nagyszerű igazságára. Ezt az igazságot Isten először meghitt módon még az Édenben közölte az Igében (lásd 1Móz 3:15), utána Ábrahám életében bővebb magyarázatot adott rá (lásd 1Móz 15:6; Róm 4:3), majd pedig kinyilatkoztatta a Szentírásban Pál írásaiban. Viszont az egyedül hit általi megváltás igazságának mindig is részét képezte a Szentlélek munkája, amit a hívő életében végez, nem az üdvösség eszközeként, hanem annak kifejeződéseként. Jób életében és jellemében nagyszerű példát látunk arra, hogy milyen is ez a munka. A teológusok a Szentléleknek erre a munkájára utalnak úgy, hogy „megszentelődés”, ami alapjában véve „szentséget” jelent. Különösen sokat mond, hogy a Szentírás felszólít: „Törekedjetek… a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid 12:14, ÚRK). A „megszentelődés” szó alapvetően azt jelenti, hogy „szent célra elkülönített”. Erre példa az a gondolat is, amit az Úr mondott szövetséges népének: „Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok” (3Móz 19:2). Ez a szó és ez a fogalom különféleképpen megjelenik úgy az Ó-, mint az Újszövetségben, és egyaránt arra vonatkozik, amit Isten visz végbe az emberben. Erkölcsi fejlődésnek tekinthető abban, ami jó, haladás a jóság felé. Ez „az egyre inkább kiteljesedő erkölcsi változás folyamata, ami a Szentlélek hatalma és az emberi akarat együttműködése által megy végbe” (Handbook of SDA Theology. 296. o.). Ezt a munkát ugyan csak Isten képes elvégezni bennünk, de nem kényszerít sem a megszentelődésre, sem a megigazulásra. Átadjuk magunkat az Úrnak, és Ő, aki hit által megigazít, meg is szentel, átformál, ahogyan Jóbbal tette, kirajzolja bennünk Isten képét, amennyire ez lehetséges az örökkévalóság előtt. Ezért írja Pál:  (Gal 4:19, ÚRK). Ellen G. White pedig így fogalmaz: „Krisztus számunkra a mintakép, a tökéletes és szent példa, akit követnünk kell. Soha nem érhetünk fel a Mintához, de követhetjük és emlékeztethetünk rá, amennyire tőlünk telik” (That I May Know Him. 265. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Milyen döntéseket hozhatunk meg, amelyek megszabják, hogy mennyire munkálkodhat bennünk az Úr? Tudjuk, hogy csak Isten képes megváltoztatni az ember szívét, nekünk azonban együtt kell működnünk. Miben áll ez az együttműködés? Hogyan mutatkozik meg?
  2. „Azért amint elfogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok is őbenne” (Kol 2:6, ÚRK). E szavak alapján tehát mit mondhatunk, mit jelent hittel és engedelmesen élni?
  3. Hogyan lehetünk képesek nemcsak egyénileg, hanem egyházi közösségként is dicsőséget adni az Úrnak úgy emberek, mint angyalok előtt?