Biblia tanulmányozás

Tanulságok Jób könyvéből

JÓB KÖNYVE
SZOMBATISKOLAI TANULMÁNY, 2016/IV. NEGYEDÉV

14. tanulmány −2016.december 24–31.

Tanulságok Jób könyvéből

.

December 24., szombat délután

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 1:1–2:8; Máté 4:10; 13:39; János 8:1-11; 2Korintus 5:7; Zsidók 4:15; 11:10

„Ímé, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jak 5:11).

Elérkeztünk a negyedévi tanulmányunk végéhez, amelyben Jób könyvével foglalkoztunk. Sok kérdésről szót ejtettünk, de el kell ismerni, hogy még annyi mindenről beszélhetnénk, igen sokat tanulhatnánk. Természetesen a szekuláris világban is minden, amit megtanulunk, felfedezünk még sok egyébhez elvezet, amit megtanulhatunk, megismerhetünk. Amennyiben ez a helyzet az atomok, a csillagok, a medúzák, a matematikai egyenletek kérdésében, mennyivel inkább igaz ez Isten Igéjére nézve!?

„Nincs okunk az Isten Igéjében való kételkedésre csupán azért, mert nem tudjuk megérteni Isten gondviselésének titkait. A természet világában olyan csodák vesznek körül bennünket, amelyek felülmúlják felfogóképességünket. Csodálkozhatunk-e akkor, ha a lelki szférában is olyan csodákat találunk, amelyeket nem tudunk kikutatni? A nehézség kizárólag emberi értelmünk gyengeségében és korlátozottságában rejlik” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Budapest, Advent Kiadó, 169-170. o.).

Igen, maradnak még titkok, különösen Jób könyvében, ami felveti az élet legtöbb nehéz kérdését. Most azonban leszűrünk néhány tanulságot, amit a történetből magunkkal vihetünk. Ezek segíthetnek, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is hűségesek maradhassunk az Úrhoz a bajjal teli világban.

 

december 25., vasárnap

HITBŐL, NEM LÁTÁSBÓL

Milyen meghatározó igazságot fejez ki 2Kor 4:18 és 5:7 verse? Hogyan segíthethozzá ez a gondolat, hogy hűséges követői akarjunk maradni az Úrnak?

2Kor 4:18 közvetlenül kapcsolódik az eszkatológiához, a végidőről szól, amikor majd halhatatlanságba öltözünk. Itt olyan ígéretet olvasunk, aminek a teljesedését még nem láttuk, tehát hittel, nem látásból kell elfogadni, mivel még nem történt meg.

Jób könyve is arra mutat rá, hogy még igen sok minden van, amit a valóságból nem láthatunk. Persze ezt nem is lehet annyira nehéz elfogadni a napjainkban, korunkban élőknek, hiszen a tudomány láthatatlan erők létezését tárta fel körülöttünk.

Egy nagyvárosban a lelkész a gyülekezet előtt állva arra kérte a tagokat, hogy maradjanak csendben. Néhány pillanatig csend is volt, majd előhúzott a zsebéből egy rádiót és bekapcsolta. Sorra váltotta a csatornákat, így a rádióból mindenféle hang hallatszott.

„Hadd kérdezzem meg – szólt a prédikátor –, honnan jöttek a hangok? A rádióban keletkeztek? Nem, itt voltak körülöttünk, a levegőben rádióhullámokként, olyan valóságos hullámokként, mint amilyen most a hangom. Segítség nélkül azonban mi nem tudjuk meghallani ezeket a hangokat, viszont ha nem érzékeljük, nem halljuk, ez akkor sem jelenti, hogy ne léteznének, ugye?”

Még milyen valóságos dolgokat nem látunk (mint például a sugárzás vagy a gravitáció), pedig léteznek körülöttünk? Milyen lelki tanulságokat találunk abban, hogy e láthatatlan erők nem csak léteznek, de hatnak is az életünkre?

Jób könyvében láttuk, hogy a történet szereplői nem értették a történteket. Hittek Istenben, bizonyos dolgokat valóban jól tudtak a személyét, jellemét, teremtő hatalmát illetően. Mégis a valóság puszta, látható tényein kívül – vagyis Jób ragédiáján túl – sejtésük sem volt arról, hogy mi történik a színfalak mögött. Előfordulhat vajon, hogy időnként mi is éppen ilyen tanácstalanul állunk a körülöttünk lévő láthatatlan valósággal szemben? Jób könyve tehát arra tanít, hogy meg kell tanulnunk hit által élni, felismerve gyengeségünket. El kell fogadnunk, hogy valójában csak igen keveset látunk és ismerünk.

 

december 26., hétfő

A GONOSZ

Az emberi gondolkodás továbbra is értetlenül áll a gonoszság kérdése előtt. Noha egyes filozófusok, sőt bizonyos vallási rajongók tagadták is a gonosz, a rossz létét vagy azt gondolják, hogy legalábbis el kellene hagynunk ezt a kifejezést, a legtöbb ember ezzel nem értene egyet. A gonoszság nagyon is valóságos, része ennek a világnak. Elvitatkozgathatunk arról, hogy valójában mi számít rossznak és mi nem, a legtöbben (az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egyik bírája által, más összefüggésben mondott szavait átfogalmazva) így mondanák: „felismerjük, ha látjuk.” A rosszat általában két fő kategória valamelyikébe soroljuk: természeti és erkölcsi. A természet világában olyasmi tartozik ide, mint a természeti katasztrófák, amikor földrengések, áradások vagy járványok okoznak szenvedést. Az erkölcsi gonoszság más emberek szándékos tetteiben mutatkozik meg, mint például a gyilkosság vagy a rablás. Különféle, ősi és modern feltételezésekkel próbáltak már magyarázatot adni a rossz létezésére. Hetednapi adventistaként hisszük, hogy a gonoszság egy teremtmény, Sátán bukásával kezdődött. A materialista filozófiai spekulációk által megtámogatott általános kultúra ma elutasítja Sátán létezését. Ezt viszont csak a Szentírás világos szavának elvetésével teheti meg bárki. A Biblia ugyanis valóságos lényként mutatja be Sátánt, aki igyekszik a lehető legtöbb kárt okozni az embereknek. Ez olyan igazság, amire különösen rámutat Jób könyve.

Olvassuk el Jób 1:1–2:8 szakaszát! Hogyan segít ez a két fejezet megérteni, mi Sátán szerepe a világot annyira elárasztó gonoszságban?

Jób esetében Sátán közvetlenül felelős volt úgy az erkölcsi, mint a természeti bajokért, amelyek sújtották szegény embert. Amit viszont Jób könyvében látunk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rossz minden esete vagy minden szenvedés a démoni erők közvetlen ténykedéséhez lenne köthető. Jób könyvének szereplőihez hasonlóan nekünk is tényként kell elfogadni, hogy egyszerűen nem tudjuk minden rettenetes dolognak az okát, ami bekövetkezik. Sátán neve egyetlen egyszer sem kerül elő a Jób bajaival kapcsolatos beszélgetésben. A szereplők okolták Istent, hibáztatták Jóbot, Sátánt azonban nem. Viszont Jób könyve szükségképpen bemutatja, hogy végeredményben ki a felelős a földi rossz dolgokért.

Mit árulnak el a következő versek Sátán létezésének valóságáról? Mt 4:10; 13:39; Lk 8:12; 13:16; 22:3, 31; ApCsel 5:3; 1Pt 5:8; Jel 12:12. Ami pedig még fontosabb: hogyan hatott Sátán a saját életünkre? Milyen példát mondhatunk erre? Hogyan védekezhetünk ellene?

 

december 27., kedd

AKINEK ILYEN BARÁTAI VANNAK…

Jób könyvének egészében a három (majd a negyedik) látogató is jó szándékkal érkezett. Meghallották, mi történt Jóbbal, és elmentek, hogy „részvéttel vigasztalják őt” (Jób 2:11, RÚF). Csakhogy, miután Jób először megszólalva kesergett a rászakadó tragédiák miatt, a barátok úgy gondolták, hogy fontosabb alaposan helyretenni Jóbot és kiigazítani teológiai felfogását, mint bátorítani, jobb kedvre deríteni szenvedő barátjukat. Alaposan elrontottak mindent, újból és újból. Viszont játsszunk el egy kissé a gondolattal, hogy igazuk volt! Tegyük fel, minden valóban azért történt Jóbbal, mert megérdemelte. Amennyiben a barátoknak teológiai szempontból igazuk lett volna, mégis az lett volna a lényeg? Vajon Jóbnak helyes teológiai látásra volt a legnagyobb szüksége, vagy pedig egészen másra?

Mire mutatott rá Jézus Jn 8:1-11 szakaszában, ami annyira hiányzott ezekből a férfiakból?

Van egy fő különbség a házasságtörésen kapott asszony és a vádolói, a másik oldalon pedig Jób és a vádolói között. Az asszony bűnös volt. Még ha kevesebb bűn terhelte is, mint azokat, akik vádolták, az enyhítő körülmények ellenére sem, egyáltalán nem volt kérdéses a bűnössége. Ezzel szemben viszont Jób nem volt bűnös, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan a vádolói annak gondolták. Ám még ha ő is olyan bűnös lett volna, mint a jánosi történetben szereplő nő, Jóbnak is ugyanarra volt szüksége, mint az asszonynak meg minden szenvedőnek: kegyelemre és megbocsátásra.

„Jézus jelleme a tökéletes igazság szépségében ragyog fel ezzel a tettel: megbocsátott ennek a nőnek, és jobb életre bátorította. Nem enyhíti a bűnt, nem csökkenti a bűnösség érzetét, nem elítélni, hanem megmenteni akar. A világ csak lenézni és megvetni tudta ezt a tévelygő asszonyt, Jézus azonban a vigasz és remény szavait szólja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 390. o.).

Jób könyvének tehát arra kell megtanítania, hogy azt adjuk másoknak, amit mi is kapni szeretnénk, ha az ő helyükben lennénk. Feltétlenül megvan az ideje és helye a feddésnek, a szembesítésnek, de mielőtt magunkra vennénk ezt a szerepet, alázatosan és szerényen gondolnunk kell arra, hogy mi magunk is bűnösök vagyunk.

Hogyan tehetünk szert nagyobb együttérzésre a szenvedők iránt, még ha a saját helytelen tetteik következtében szenvednek is?

 

december 28., szerda

NEM CSAK TÖVIS ÉS BOGÁNCS

Mint mindannyian tudjuk, némelyek talán túlságosan is jól: az élet nehéz. Már az Édenben, közvetlenül a bűneset után kaphattunk némi ízelítőt abból, hogy mennyire nehéz is lesz. Ekkor közölte az Úr az első emberpárral, hogy többek között milyen következménye lesz a törvényszegésüknek (1Móz 3:16-24). Ez persze csak néhány utalás volt. Hiszen ha csak annyi lenne a nehézség az életünkben, hogy a föld „tövist és bogáncsot” (1Móz 3:18, RÚF) hajtana, akkor az ember élete gyökeresen más lenne, mint most. Körülnézve nem látunk mást, csak szenvedést, betegséget, nyomort, háborút, bűnözést, depressziót, környezetszennyezést és igazságtalanságot. Hérodotosz, ókori történész írt egy kultúráról, amelyben az emberek gyászoltak – igen, gyászoltak, amikor megszületett egy kisbaba, mert tudták, hogy felnőttként elkerülhetetlen fájdalom és szenvedés vár rá. Morbidnak tűnő gondolat, de ki tudná megcáfolni a logikáját? Jób könyvének van viszont egy üzenete az ember helyzetére vonatkozóan. Jóbot tekinthetjük az egész emberiség szimbólumának, abban az értelemben, hogy mindannyian szenvedünk, ráadásul gyakran az általunk elkövetett bűnökhöz képest teljesen igazságtalannak, nem arányosnak tűnő módon. Nem volt igazságos Jób szenvedése, mint ahogy a miénk sem az. Mindeközben Jób könyve csak annyit tud mondani, hogy van Isten, Isten mindenről tud, és megígéri, hogy nem lesz minden hiábavaló. Szekuláris írók, ateista írók küzdenek, hogy el tudják fogadni az örökre a halálban végződő élet értelmetlenségét. Küzdenek, küszködnek, hogy válaszokat találjanak, de semmire nem jutnak, azért mert ez az élet önmagában semmivel nem kecsegtethet. A „nihilizmus” ateista filozófia, a latin nihil szóból ered, ami azt jelenti, hogy „semmi”. A nihilizmus tanítása szerint semmi jelentősége nincs a világnak, mint ahogy benne a saját életünknek sem. Jób könyve viszont egy transzcendens (érzékelésen felüli) valóságba mutat, túl a nihilen, amivel halandó életünk fenyeget. Istenre mutat és a létezésnek olyan birodalmára, amelyben reményt találhatunk. Megtudjuk belőle, hogy nem légüres térben, mindentől függetlenül történik az, ami velünk megesik, mert van Isten, aki tud mindenről, ami bekövetkezik, és ígéri, hogy egy nap majd mindent helyre tesz. Még ha Jób könyve nem is adja meg minden nagy kérdésre a választ, akkor sem hagyja, hogy üres kézzel távozzunk, csak életünk hamuját tartva a markunkban (lásd 1Móz 3:19; Jób 2:8). Ellenkezőleg! A legnagyobb reményt nyújtja, a reményt, hogy van valami azon túl is, amit most érzékeinkkel felfoghatunk.

Mely bibliaszövegek erősítik meg konkrétan azt a reményt, hogy van valami, ami messze felülmúl mindent, amit a világ adhat? (Lásd például Zsid 11:10; Jel 21:2!)

 

december 29., csütörtök

JÉZUS ÉS JÓB

Az évezredek során a Biblia kutatói igyekeztek párhuzamot vonni Jób és Jézus története között. Jób ugyan nem kifejezett „előképe” Jézusnak (mint ahogy az áldozati rendszer állatai voltak), mégis létezik néhány párhuzam. Ezekből más tanulságot is levonhatunk Jób történetéből: azt, hogy az Úrnak mibe került a megváltásunk.

Vessük össze Jób 1:1 és ApCsel 3:14, Jak 5:6 és 1Jn 2:1 verseit! Milyen párhuzamokat találunk ezekben?

Olvassuk el Mt 4:1-11 szakaszát! Hol látunk párhuzamot Jézus és Jób története között?

Milyen párhuzamot látunk Mt 26:61, Lk 11:15-16 és Jn 18:30 verseit olvasva Jób tapasztalatával?

Hasonlítsuk össze Jób 1:22 és Zsid 4:15 versét! Hol itt a párhuzam?

Ezek a szövegek valóban érdekes párhuzamokat mutatnak Jób és Jézus tapasztalatai között. Jób természetesen nem volt bűntelen, Jézus viszont az volt. Ám Jób is hűséges és igaz ember volt, akinek az élete dicsőítette az Atyát. Jóbot rettenetesen megpróbálta az ördög, mint ahogy Jézust is. Jób könyve egészében hamisan vádolták Jóbot, és Jézus is kapott igaztalan vádakat. Végül, és talán ez a legfontosabb, a történtek ellenére Jób hűséges maradt az Úrhoz. Annak azonban még sokkal nagyobb a jelentősége ránk nézve, hogy Jézus is hűséges maradt. Jézus bűntelen életet élt, mindannak ellenére, ami vele történt, tökéletesen bemutatta az Isten jellemét. Jézus volt az Atya „valóságának képmása” (Zsid 1:3). Egyedül benne volt meg a megváltáshoz kellő igazság. „Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm 3:22, ÚRK).

Valóban nagy volt Jób szenvedése, viszont a szenvedésben tanúsított hűsége csak csekély és tökéletlen visszatükröződését adta annak, amit a Megváltó, Jézus kiállt Jóbért és értünk. Jézus azonban valóban eljön majd, és „utoljára megáll a por fölött” (Jób 19:25, RÚF).

 

december 30., péntek

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Az évszázadok során Jób könyve felkavarta a judaizmus és a kereszténység köreihez tartozó olvasókat, sőt még az iszlám híveit is (akiknek van egy saját változatuk erre a bibliai történetre), emellett magyarázatot nyújtott nekik és kihívást is jelentett a számukra. Azért mondjuk, hogy kihívást jelentett a számukra, mert ez az irat, ha önmagában vesszük, sok kérdést felelet nélkül hagy. Egy szinten ez nem is lehet annyira meglepő. Hiszen Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig vajon a Biblia melyik könyve után nem maradnak megválaszolatlan kérdések? A Biblia, még ha teljes egészében vesszük is, akkor sem ad minden egyes, benne felvetett kérdésre feleletet. Mivel az általa tárgyalt témákat, mint például az emberiség bűnesetét és a megváltási tervet az egész örökkévalóságon át tanulmányozni fogjuk (lásd A nagy küzdelem. 577. o.), akkor hogyan is adhatna választ már most minden kérdésünkre egyetlen véges könyv, még ha maga az Úr ihlette is (2Tim 3:16)? Jób könyve azonban nem áll egyedül: része az Isten Igéjében kinyilatkoztatott sokkal szélesebb, teljesebb képnek. Egy hatalmas lelki és teológiai mozaik részeként igen komoly üzenetet közvetít. Az egész világegyetemet megszólítja, legalábbis Isten minden követőjét. Az üzenet pedig: hűség a viszontagságok között. Jób ékes példa Jézus szavaira: „de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül” (Mt 24:13, ÚRK). A Jézusban hívők, a helyes cselekedetekre törekvők közül időnként ugyan ki ne tapasztalt volna megmagyarázhatatlan rossz dolgokat? Kinek ne kellett volna hitpróbákat kiállnia azok közül, akik hisznek Jézusban és hűségesek akarnak maradni? Ugyan melyik hívővel nem fordult még elő, hogy vigasztalásra várt, de vádaskodást kapott? Jób könyvében azonban példaként előttünk áll valaki, aki mindezt átélte, sőt többet is, mégis megőrizte hűségét és tisztességét. Miközben tehát hitből és kegyelemből bízunk abban, aki meghalt a kereszten Jóbért és miértünk is, hangzik számunkra az üzenet: „Menj el, és te is így cselekedj” (Lk 10:37, ÚRK)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Képzeljük magunkat egy zsidó hívő helyébe, aki ismerte Jób könyvét és Jézus első adventje előtt élt. Mi maradhatott kérdéses számára, amire ma, a Jézus utáni korban élve tudhatjuk a választ? Vagyis, hogyan segít jobban megérteni Jób könyvét, ha ismerjük Jézus történetét, azt, amit értünk tett?
  2. Majd, amikor találkozhatunk Jóbbal, mit kérdeznénk tőle először? Miért?
  3. Melyek azok a kérdések, amelyekkel ugyan foglalkozik Jób könyve, de a negyedév során itt nem tértünk ki rájuk?
  4. Mi volt az a fontos lelki szempont, amit ebben a negyedévi tanulmányban ismertél fel? Beszélgessünk erről a csoportban! 

 

A SZERETET SOK SEBET BEGYÓGYÍT

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1Jn 4:7).

„Keresztény nézőpontból figyelve a szeretet hatalma óriási. Elvében értelmi és lelki erő kapcsolódik össze. A tiszta szeretet jó hatása különleges, nem tehet mást, csak jót. Gátat vet a viszálynak, a fájdalomnak és igaz boldogságot hoz. A vagyon gyakran lesz a romlás és pusztítás eszköze, a kényszer bánt, míg a tiszta szeretetet igazság és jóság jellemzi.

Az Istennel és embertársaival békében élő embert nem lehet szerencsétlenné tenni. Nem lesz irigység a szívében; gonosz gondolatok nem találnak helyet benne, mint ahogy a gyűlölet sem. Az Istennel összhangban lévő szív az élet bosszúságai és próbái fölé emelkedik.

Sátán irigységet, féltékenységet, gonosz gondolatokat, gonosz szavakat, türelmetlenséget, előítéletet, önzést, kapzsiságot és hiúságot plántál a szívbe, amit mind ki kell gyomlálni. Ha az ember engedi, hogy e rossz dolgok megmaradjanak a lelkében, ezek olyan gyümölcsöt teremnek, amely sokakat megfertőz. Ó, hányan ápolgatnak magukban mérgező hajtásokat, amelyek kipusztítják a szeretet drága gyümölcsét és beszennyezik a lelket!

Csakis a Krisztus szívéből fakadó szeretet képes gyógyítani. Csak Ő tudja begyógyítani a megsebzett lelket, akiben úgy áramlik a szeretetet, mint az éltető nedv a fában vagy a vér a testben.

A szeretetnek csodálatos ereje van, mert Istenből fakad. A haragot elfordító szelíd felelet, a hosszútűrő és kedves szeretet, a bűnök sokaságát elfedező jóság – ha ezeket megtanulnánk, milyen gyógyító erő ajándékát nyerhetnénk el! Mennyire más lenne az élet, olyan lenne a föld, mint a mennyország, a menny előíze” (Ellen G. White: My Life Today. 184. o.)!