Megtorló büntetés

JÓB KÖNYVE
SZOMBATISKOLAI TANULMÁNY, 2016/IV. NEGYEDÉV

7. tanulmány −2016.november 5–11.

MEGTORLÓ BÜNTETÉS

.

November 5., szombat délután

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 6:5-8; Jób 8:1-22; 11:1-20; Ézsaiás 40:12-14; 2Péter 3:5-7

„Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez” (Jób 11:7, RÚF)?

Az emberi szenvedés problémája még bizonyosan tovább kísérti az emberiséget. Látjuk, hogy „jó” emberek mérhetetlen tragédiáktól szenvednek, miközben gonoszok nem nyerik el méltó büntetésüket ebben az életben. Néhány éve megjelent egy könyv ezzel a címmel: Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Ez is egy a számos próbálkozás közül, amelyekkel az évezredek során az emberek kielégítő választ akartak találni e problémára. Persze ez a könyv sem adott. Sok más író és gondolkodó is írt a küzdelméről, amit az emberi szenvedés megértésével vívott. Nem úgy tűnik, hogy bárki rátalált volna a helyes válaszra.

Természetesen ez a témája Jób könyvének is, és most tovább boncolgatjuk, hogy miért szenvednek világunkban még olyan „jó” emberek is, mint Jób. A Jób könyve és más írások közötti döntő különbség viszont az, hogy Jób könyve nem a szenvedés emberi perspektíváján alapszik (még ha bőven találkozunk is ezzel benne). Ez az irat a Biblia része, tehát Isten nézőpontjából enged bepillantást a problémába.

A héten azoknak a férfiaknak a további beszédeit olvassuk, akik elmentek meglátogatni a gyötrődő Jóbot. Mit tanulhatunk tőlük, főleg a hibáikból, amelyeket mások is elkövettek, miközben próbálták megfejteni a fájdalom kérdését?

 

november 6., vasárnap

MÉG TÖBB VÁDASKODÁS

Mintha az Elifáztól kapott leckéztetés nem lett volna éppen elég rossz Jóbnak, most Bildádtól is ugyanazt hallja, aki hasonlókat mond, mint Elifáz. Sajnos azonban Bildád még Elifáznál is nyersebben és durvábban beszél Jóbbal. Képzeljük csak el, hogy valaki ezzel megy oda egy emberhez, akinek meghaltak a gyerekei: „Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket” (Jób 8:4).

A helyzet fonákja viszont az, amint Jób 1:5 verse rávilágít, hogy Jób áldozatokat mutatott be a gyerekei nevében, arra az esetre, ha bűnt követtek volna el. Itt tehát ellentét mutatkozik a kegyelem megértése (amit Jób tettei mutatnak) és Bildád nyitó szavai között, amelyekből árad a durva, büntető törvényeskedés. A helyzeten pedig még csak tovább ront, hogy Bildád azért beszél így, mert védeni próbálja Isten jellemét.

Olvassuk el Jób könyve 8. fejezetét! Mivel érvel Bildád, és mennyi az igazság a szavaiban? Vagyis, félretéve a közvetlen szövegösszefüggést, ha kizárólag a szakaszban megfogalmazott gondolatokra figyelnénk, találnánk-e tévedést a szavaiban, és ha igen, mit?

Ki találhat hibát Bildád szavainak nagy részében? „Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön” (Jób 8:9, RÚF). Ez nyomós érv, igaz és igazán biblikus (lásd Jak 4:14). Vagy mi nem állná meg a helyét figyelmeztetésében, miszerint az istentelen ember földi, világi dolgokban bízik, ami nem tartósabb, „mint a pókháló” (Jób 8:14)? Ez kifejezetten biblikus gondolat.

Talán az a legnagyobb baj, hogy Isten jellemének csak az egyik vetületét mutatja be Bildád. Ez is arra példa, hogy belecsúszhatunk az árokba az útnak úgy az egyik, mint a másik oldalán is. Csakhogy egyik oldalra sem kellene átesnünk! Előfordulhat, hogy az egyik ember például csak a törvényre és az igazságra, meg az engedelmességre koncentrál, míg a másik a kegyelemre, a megbocsátásra és a helyettes áldozatra összpontosít. Mindkettő túlhangsúlyozása általában oda vezet, hogy torz kép alakul ki Istenről és az igazságról. Itt is hasonló problémát látunk.

Emberként folyamatosan törekednünk kell a törvény és a kegyelem közötti helyes egyensúlyra a teológiai látásunkban és az emberekkel való viszonyunkban egyaránt. Amennyiben az egyik vagy a másik oldalon tévednénk (és mivel emberek vagyunk, ez időnként megesik), melyik oldalra jobb hajlani, és miért, ha mások hibáiról van szó?   

 

november 7., hétfő

KEVESEBB, MINT AMIT GONOSZSÁGODÉRT ÉRDEMELNÉL

„Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez? Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál

– mit is tudhatsz róla? Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél”

(Jób 11:7-9, RÚF; lásd még Ézs 40:12-14). Milyen igazságot fejez ki ez a vers? Miért olyan fontos ezt szüntelenül észben tartanunk?

E szavak is gyönyörűen kifejezik, hogy annyi mindent nem tudunk Istenről, és bármennyire erőlködünk is, hogy kikutathassuk dolgait, akkor is csak keveset ismerünk meg. Érdekes, hogy a XX. század egyik leghíresebb filozófusa, a néhai Richard Rorty alapjában véve azzal érvelt, hogy soha nem fogjuk megérteni a valóságot és az igazságot, ezért le kellene mondanunk a további próbálkozásokról. Ahelyett, hogy megkísérelnénk megérteni a valóságot, érvelt Rorty, csak azt tehetjük, hogy igyekszünk megbirkózni vele. Lenyűgöző! A 2600 éves nyugati filozófiai tradíció a vereség elismerésével tetőzik. Ha továbbra is sötétben tapogatózunk minden vizsgálódásunk után, amellyel megpróbáltuk feltárni a valóság természetét, amelyben élünk, akkor vajon „kutatásaival” ki érthetné meg a Teremtőt? Megismerhetjük-e a Teremtőt, aki először is létrehozta ezt a valóságot, tehát jóval hatalmasabb nála? Lényegében Rorty pontosan azt erősítette meg, amit most olvastunk a Bibliából.

Viszont ha mégoly mélyen szántó versekről is van szó, ez a rész Jób harmadik ismerősének, Cófárnak a beszédéből való, amit Jób ellen használt fel elhibázott érvelésében.

Olvassuk el Jób könyve 11. fejezetét! Mi igaz abból, amit Cófár mond, ugyanakkor mi a baj az okfejtése egészével?

Annyira nehéz megérteni, hogyan képes odamenni valaki egy emberhez, aki úgy szenved, mint Jób, és alapjában véve ezt mondani neki: azt kapod, amit megérdemelsz! Vagy nem is, valójában kevesebbet kapsz annál, mint amit megérdemelsz! És még rosszabb, hogy ő is pontosan azért teszi ezt, mint a másik kettő, mert igazolni próbálja Isten jóságát és jellemét.

Még ha lehet is bizonyos képünk arról, hogy valójában milyen Isten jelleme, attól még nem fogjuk automatikusan tükrözni. Mi kell még ahhoz, hogy tükröződhessen rólunk Isten jelleme?

 

november 8., kedd

ISTENI BÜNTETÉS

Vitathatatlan, hogy Jób három barátjának volt némi fogalma Istenről, és nagy buzgalommal igyekeztek is védeni Őt. Amint láttuk, még ha szerencsétlenül is szóltak Jóbhoz (főként, ha figyelembe vesszük a körülményeket), kifejezték az igazság néhány meghatározó elemét.

Érvelésükben központi helyet foglalt el az a gondolat, hogy Isten az igazság Istene, a bűn megtorló isteni büntetést von a rosszra, a jóság pedig különleges áldásokat biztosít. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor éltek ezek az emberek, de mivel elfogadjuk, hogy Jób könyvét Mózes írta, amikor Midián pusztájában tartózkodott, bizonyára valamivel a kivonulás ideje előtt, és nagy valószínűséggel az özönvíz után élhettek.

Olvassuk el 1Móz 6:5-8 verseit! Nem tudni, mennyit hallott Elifáz, Bildád és Cófár az özönvízről, mégis hogyan alakíthatta a teológiai gondolkodásukat ez a történet?

Az özönvíz története nyilvánvaló példa a bűn miatt kiszabott isteni megtorlásra. Maga Isten sújtja büntetéssel azokat, akik különösen megérdemelték. Viszont még itt is megnyilatkozik a kegyelem, amint 1Móz 6:8 versében látjuk. Ellen G. White is írt arról, hogy „minden [kalapács]ütés a bárkán egy prédikáció volt az emberek számára” (The Spirit of Prophecy. 1. köt. 70. o.). Bizonyos fokig ez a történet arra példa, hogy mit prédikáltak ezek a férfiak Jóbnak.

Hogyan mutatkozik meg a megtorló isteni büntetés gondolata 1Móz 13:13, 18:20-32 és 19:24-25 verseiben?

Akár tudott Elifáz, Bildád és Cófár ezekről az esetekről, akár nem, mindenképpen megmutatkozik bennük az, hogy Isten valóban megbünteti a gonoszságot, ítéletet hoz rá. Isten nem hagyta egyszerűen magára a bűnösöket bűnükben, és nem hagyta, hogy a bűn pusztítsa el őket. Akkor is, mint az özönvíz idején, maga Isten sújtott le a büntetéssel. Bíróként, a gonoszság és a rossz elpusztítójaként járt el.

Nagyon fontos Isten jellemére, a szeretetére, kegyelmére és megbocsátására összpontosítanunk, ugyanakkor miért nem szabad soha elfeledkezni arról, hogy az Úr éppen annyira igazságos is? Gondoljunk csak bele, hogy mennyi gonoszság nem nyerte még el méltó büntetését! Ezek szerint tehát miért van olyan nagy szükség az isteni megtorló ítéletre, akármikor és akármilyen formában jön is el?

 

november 9., szerda

HA AZ ÚR ÚJ DOLGOT CSELEKSZIK

A Szentírás lejegyez sok olyan esetet jóval a Jób halála utáni időből, amikor a gonoszságot közvetlen isteni büntetés sújtotta, valamint azt is, amikor a hűséges áldást kapott.

Milyen nagyszerű ígéret vár az engedelmességért? 5Móz 6:24-25

Az Ószövetséget ígéretek sora tölti meg, amelyek arról szólnak, hogy maga Isten áraszt népére áldásokat, jólétet, ha engedelmeskednek neki. Itt látjuk a példákat arra, amit ezek az emberek mondtak Jóbnak: Isten megáldja azoknak a hűségét, akik igyekeznek engedelmeskedni neki és a parancsolatainak, törekszenek az istenfélő, tisztességes életre.

Természetesen intés intést követ az Ószövetségben, hogy az engedetlenséget közvetlen isteni büntetés sújtja. Az Ótestamentum nagy részében, főként az Izrael népével a Sínai-hegynél kötött szövetség után Isten arra figyelmezteti az izraelitákat, hogy mit hoz rájuk, ha nem engedelmeskednek. „Ha pedig nem hallgattok az ÚR szavára, és az ÚR szavával szemben engedetlenek lesztek, az ÚR keze ellenetek fordul, ahogy atyáitok ellen fordult” (1Sám 12:15, ÚRK).

Olvassuk el 4Móz 16:1-33 szakaszát! Mit tanít ez az eset a megtorló isteni

büntetés valóságos voltáról?

A lázadók halálának módja miatt ezt az esetet nem lehet úgy értelmezni, hogy „a bűn elhozza a maga büntetését”. Ezeket az embereket közvetlenül Isten büntetése sújtotta a bűnük és lázadásuk miatt. Isten hatalmának természetfeletti megnyilatkozására került sor. Mintha még a természeti törvények is megváltoztak volna. „Ha pedig az ÚR valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az URat” (4Móz 16:30, ÚRK).

Az itt szereplő „cselekszik” ige a héberben ugyanabból a gyökből származik, mint 1Móz 1:1 versében a „teremtette”. Az Úr akarta, hogy mindenki tudja: közvetlenül Ő maga hozta ezt a büntetést a lázadókra.

 

november 10., csütörtök

A MÁSODIK HALÁL

A megtorló isteni ítélet legnagyobb és legfőbb megnyilatkozása az idők végén következik be, amikor elpusztulnak a gonoszok. A Biblia ezt nevezi úgy, hogy „a második halál” (Jel 20:14). Ezt a halált természetesen nem szabad összetéveszteni azzal, ami Ádám minden leszármazottjára vár. A második halál az, amitől az idők végén a második Ádám, Jézus Krisztus megmenti az igazakat (1Kor 15:26). A második halál, mint az Ószövetségben feljegyzett más büntetések is, közvetlen isteni ítélet lesz a megtérést és a Jézusban felajánlott üdvösséget elutasító bűnösök felett.

Mit tudhatunk meg Isten Igéjéből a kárhozatra jutók sorsáról (2Pt 3:5-7)?

„Istentől az égből tűz száll alá. A föld feltöredezik. Előkerülnek a föld mélyébe rejtett fegyverek. Emésztő lángokat lövell minden tátongó szakadék. Még a sziklák is tüzet fognak. Eljött a nap, amely lángol, mint a kemence. A roppant nagy forróságtól az elemek megolvadnak. A föld is megolvad, és ami rajta van, megég (Mal 4:1; 2Pt 3:10). A föld felszíne olyan, mint a megolvadt, roppant nagy bugyborékoló tűztenger. Ütött a gonoszok megítélésének és végpusztulásának órája – »bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért« (Ézs 34:8)” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 573. o.).

Valóban okozhatja a bűn is a maga büntetését, de bizonyos, hogy vannak olyan alkalmak, amikor maga Isten bünteti meg a bűnt és a bűnösöket, így érveltek Jób könyvének főszereplői is. Igaz, hogy a világon minden szenvedés a bűn miatt van. Az azonban már nem igaz, hogy minden szenvedés azért van, mert Isten megbünteti a bűnt. Jóbbal sem ez volt a helyzet, mint ahogy a legtöbb más esetben sem ez történik. Tény, hogy mi is részesei vagyunk a nagy küzdelemnek, és az ellenség mindenképpen ártani akar nekünk. Viszont jó hír, hogy mindezek között tudhatjuk: Isten velünk van! Bármi legyen is az oka a megpróbáltatásainknak, és akárhogyan is végződjenek, Isten biztosít a szeretetéről. Ez a szeretet pedig olyan hatalmas, hogy Jézus ezért ment értünk a keresztre. Egyedül ez a tett az ígéret arra, hogy véget ér majd minden szenvedés.

Hogyan lehetnénk biztosak abban, hogy valaki Isten közvetlen büntetése miatt szenved? Ha nem lehetünk biztosak benne, akkor miként lehet a legjobban egy szenvedőhöz vagy akár a saját szenvedésünkhöz viszonyulni?

 

november 11., péntek

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Amint a negyedév során korábban is megállapítottuk, fontos, hogy megpróbáljuk beleképzelni magunkat a történet szereplőinek a helyzetébe, ami segít megérteni az indítékaikat, tetteiket. Ők még nem látták a színfalak mögött dúló csatát, azt, amiről mi már tudhatunk. Ha beleképzeljük magunkat a helyükbe, nem is nehéz észrevenni, hogy hol hibázott Elifáz, Bildád és Cófár Jób szenvedését illetően. Olyan esetben ítélkeztek, amire egyáltalán nem volt joguk vagy képességük. „Az emberek természetesnek veszik, hogy a nagy csapások biztosan valamilyen hatalmas bűntény vagy óriási bűn elkövetésére mutatnak rá. Viszont az emberek gyakran tévesen ítélik meg mások jellemét. Nem a megtorló isteni ítéletek korában élünk. A jó és a gonoszság keveredik, mindenkit érhetnek szerencsétlenségek. Előfordul, hogy időnként egyes emberek kilépnek Isten védelmének köréből, és Sátán gyakorolja felettük hatalmát, Isten pedig nem lép közbe. Jóbot rettenetes bajok sújtották, a barátai pedig a tudomására akarták hozni, hogy a bűne következtében szenved. Éreztetni akarták vele, hogy Isten megítélte. Úgy állították be az esetét, mintha szörnyű bűnös lenne, az Úr viszont megdorgálta őket amiatt, hogy ítélkeztek hűséges szolgája felett” (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 3. köt. 1140. o.). Nagyon óvatosnak kell lennünk, hogyan viszonyulunk a szenvedés egész kérdésköréhez! Bizonyos esetekben valóban úgy tűnik, hogy könnyebben érthető a helyzet. Egy dohányos tüdőrákot kap. Mi lenne ennél egyszerűbb? Igen, de mit mondjunk akkor, ha valaki egész életében dohányzik, mégsem lesz rákos? Vajon Isten az egyiket bünteti, a másikat viszont már nem? Végeredményben Elifázhoz, Bildádhoz és Cófárhoz hasonlóan mi sem mindig tudjuk, miért jön a szenvedés. Bizonyos szempontból nem is lényeges, hogy tudjuk-e vagy sem. Inkább az számít, hogy mit teszünk, ha szenvedéssel szembesülünk. A három férfi ebben a kérdésben vétett akkorát.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. A megtorló isteni büntetés valóságának fényében mennyire bízhatunk abban, hogy Isten végül majd tényleg igazságot szolgáltat, még ha ezt nem is mindig látjuk most?
  2. Ennek a három férfinak fogalma sem volt arról, hogy mi történik Jóbbal a nagy szenvedésében. Bizonyos szempontból nem így vagyunk mi is mindannyian? Nem látjuk tisztán az emberi szenvedés okait. Ezt felmérve hogyan tanúsíthatunk nagyobb együttérzést a szenvedők iránt? Amint az előbbiekben is említettük, fontos egyáltalán tisztában lenni a közvetlen okokkal?